Robival 2018 augusztusában kitaláltunk, hogy teszünk egy nyárzáró karikát Tőserdőn. Aztán igencsak megrökönyödtem, amikor állandó túratársam és barátom egy Camping biciklivel jelent meg a kiskunfélegyházi kiindulóponton, melyet tovább fokozott a felismerés, hogy ő valóban ezzel a cirkuszi kétkerekűvel kívánja abszolválni 80 km-es távot. Ha aznap valaki azt mondja nekem, hogy nem is olyan soká magam is szerelmese leszek ennek a konstrukciónak, hát azt tuti, hogy körbe röhögöm.
Be kell látnom, úgy jártam a Campinggel, mint az egyszerű ember, amikor találkozik egy vadidegen hobbival: az első reakció, hogy "mi ez a hülyeség", majd amikor kipróbálja, rájön, hogy nem is olyan rossz, később pedig azon kapja magát, hogy egészen rabjává vált a témának. Robin persze meg sem lepődtem, sosem álltak távol tőle a - mondjuk úgy - alternatív megoldások, de arra már tényleg felkaptam a fejem, amikor az egyik ötödikes tanítványomról, Gellértről derült ki, hogy teljesen bele van pistulva a Csepel kerékpárok ezen típusába. Rajongásának mértékét jól érzékelteti, hogy egy 45 perces testnevelés órát ki tudott tölteni Camping-témájú interaktív előadásával, osztálytársainak legnagyobb megelégedésére. Ám nem csak beszélni szeret szerelme tárgyáról: rendszeresen a nyergébe is pattan, és azzal falja Szeged környékén a kilométereket. Egyszer még engem is rávett egy nem mindennapi Campinges kirándulásra a Maros-folyó mentén, melyet azóta is emlegetünk. Pár évvel később már nekem kellett szervezni egy retro túrát Szentendrére, aminek a tematikájába remekül illeszkedtek ezek az öreg vasak. Valószínűleg nincs annál fölöslegesebb dolog, mint amikor egy mániákust a miértekről faggatják, én mégis rákérdeztem Gellértnél egy interjúban, mire ő nagyon elegánsan kivágta magát. Annyit mondott: "Nekem ez adja át az élményt!". Kell ennél több?!
Teltek-múltak az évek ezek között a bolond biciklisek között, mire rájöttem, hogy basszus, hiszen a Camping nekem is átadja az élményt! Tök jó, hogy kiegyenesedve lehet tekerni; hogy a zebránál nem kell lemászni a vázról; hogy a vonaton nem kell rá külön jegyet venni; hogy összehajtva akár egy kis autó csomagtartójában is elfér; és még sorolhatnám az érveket, de minek?! Aki ezt át tudja érezni, annak a 20 colos kerekek önmagukért beszélnek! Már csak egy saját paripára (pónira?) volt szükségem, hiszen az nem járja, hogy mindig más tollával ékeskedjek! Ekkorra viszont már igen magasan volt az igényszintem, pontosan tudtam, hogy a leendő Campingemnek milyen kritériumoknak kell megfelelnie. Éppen ezért nem vettem meg az első, de még a sokadik kiszemeltet sem. Az egyik bácsika, akinek a próbakör után visszaadtam az eladó biciklijét, mondván, hogy köszönöm szépen, de nem ezt keresem, sértődötten vetette oda nekem: "Nem értem, mi a baja! A Camping az Camping, vagy nem?!" Hát nagyon nem, de azért nem ítéltem el érte. Neki valószínűleg nem adta át az élményt... Egy a lényeg: a számomra tökéletes példányért Békésről egészen a Pest-közeli Dánszentmiklósig kellett utaznom. Nem ez volt a legközelebb, nem ez volt a legolcsóbb, de ez volt az a darab, amiről rögtön tudtam, hogy az enyém akar lenni. Igazán ritka életérzés, és hogy Woody Allan-t idézzem: "Bárcsak minden ilyen flottul menne az életben!"
Az első közös képünk Dánszentmiklóson.
Az volt a tervem, hogy lábon hozom haza, azonban a lánc (ami vélhetően még a gyári volt!) pár kilométer után elszakadt. Mire találtam egy szervízt, ahol újat kaphatott, elkezdett szakadni az eső, így kénytelen-kelletlen vonattal vittem haza a friss szerzeményt.
Az interneten rátaláltam a nyitjára, hogyan lehet a Csepel kerékpárok alvázszáma alapján kideríteni a gyártási évet, így minden kétséget kizáróan állíthatom, hogy egy igazi matuzsálemmel gazdagodtam. 1964. Mindjárt 60 éves lesz a kicsike! És nálam fogja betölteni! De addig még sok közös kalandunk lesz! Mostani írásom egyik apropója éppen a felismerés, hogy ebben a hónapban (2021 augusztusa) az öt működésképes biciklim közül ebbe az oldtimerbe tettem a legtöbb kilométert (150), de az eddig közös összteljesítményünkre is büszke vagyok (450 km).
2021 augusztusában a Balatonra is lejutottunk. Még mindig előszeretettel vadászom a retro hangulatot, amihez már egy éve a Campingem is hozzátartozik.
Persze vannak, akik hasonlóképp megmosolyognak, mint amikor én láttam meg Robit anno a félegyházi vasútállomáson. Elismerem, hogy egy közel 190 magas, 30+-os férfiember furán festhet 2021-ben a Camping nyergében ülve. Viszont annál jobban esnek az elismerő tekintetek, és méginkább a szavak, mert szerencsére azokból is van bőven. A szerelőm (csak egyszer találkozott vele) a "tip-top" jelzővel látta el, de az utca embere is rendszeresen csodájára jár. Pár napja például a békési piacon jött oda hozzám egy erősen középkorú fickó, kifejezni gratulációját. Ő még valószínűleg annak a generációnak a reprezentánsa, amelyik emlékszik az Utánam, srácok! című sorozatra, így arra is, hogy a 60-as/70-es évek ifjúságának számára egy Camping biciklihez nem sok minden volt fogható. És akadnak különcök, akik számára még most sem.
Gyakran csoportos túrát is a Campingemmel vezetek. A gyerekeket egyébként - számomra meglepő módon - jellemzően ámulatba ejti ez a csekély méretű bicikli. Aztán egészen meglepődnek, mikor a sor elejéről visszapillatnok, hogy bírják-e tartani velem a tempót.
Összehajtva nem foglal el több helyet, mint egy gurulós bőrönd, így bármely csomagtartóban elfér. Ez az egyik legfőbb tulajdonsága, ami miatt nem csak kiállítási tárgyként, hanem a mindennapokban is funkcionál nálunk.
A békési retro piacolás alapvető elemei a lángos és a kosaras Camping. Évi egyszer azt mondta, hogy jó-jó ez a bicikli, de egy normális bevásárlást már nem lehetne vele megcsináli. Mire én: "Fogd meg a söröm!"
Örök hála Gellértnek, amiért egy szép őszi napon meglepett ezekkel a matricákkal, így lett igazán autentikus a Campingem.
Kevesebb, mint egy év leforgása alatt kisebb fajta Csepel-gyűjtő lettem, annak ellenére, hogy nem volt ebben különösebb szándékoltság. A következő darab bemutatására is hamarosan sort kerítek.
