A mai napom Szabó Pál munkásságának jegyében telt, aki mondhatni, hogy az 50-es évek sztár-írója volt. Regényeiben jellemzően a két világháború közötti magyar falut jeleníti meg olvasmányos és szórakoztató módon. Mindez annak tükrében érdekes, hogy egyébként egy hat elemit végzett vidéki ember volt, szakmáját tekintve kőműves. Köztünk a közös pont a kerékpár nyergében teljesített sok-sok kilométer, bár őt nem annyira a szenvedély, inkább a szükség hajtotta.

Komádiból indultam, majd egy körösnagyharsányi kitérővel (ahol 5-ösre vizsgáztattam az ultrahangos kutyariasztómat) megérkeztem az író-óriás szülőfalujába, Biharugrára. Most jártam itt életemben először, mégis mintha már ismertem volna az utcákat. Szabó Pál nem is csinált titkot belőle, hogy számtalan regényét a legszűkebb értelemben vett hazája ihlette. Apropó: állítólag lettek is bőven haragosai a faluban, ugyanis egyesek magukra ismertek egy-egy kellő iróniával bemutatott karakterben.

Hol máshol, mint a Szabó Pál utcában, a 46-os szám alatt találtam rá az emlékhelyként funkcionáló szülőházra. Egy gyors telefon, pár perc várakozás, és már bent is voltam abban a lakásban, mely ugyanazt az állapotot kívánja megőrizni, amit Szabó Pál hagyott hátra 1970-ben bekövetkezett halálakor.

Szoboszlai Zoltán úrtól egy minden igényt kielégítő tárlatvezetést kaptam, majd közösen elanekdotáztunk Pali bácsi örökségéről, Biharugra, majd tulajdonképpen az egész ország 20. századi történelméről. Ha bárkit megmozdít ezek közül a témák közül bármelyik is, meleg szívvel tudom ajánlani ezt az élményt. A túrám irodalomnak szentelt részét a helyi temetőben zártam, ahol Szabó Pál sírhelye fogadott. A művészúr szellemiségét jól tükrözi, hogy végakarata alapján egyházi szertartást kapott, ugyanakkor sírhelyét régi pogány magyar szokás szerint kelet-nyugati irányban tájoltatta, mellyel jócskán kitűnik a pont ellentétes irányban elhelyezett sírok többségétől. A hatalmas sziklakő szintén az ő végrendelkezése nyomán került itt elhelyezésre.

A napi távom töredékét abszolváltam mindössze, ám a kultúrmegállók ezzel véget értek. A hátralévő majd 70 kilométert szinte egy szusszra teljesítettem, csupán Biharkeresztesen tartottam egy rövid ebédszünetet. Innentől pedig szinte végig kerékpárúton közlekedhettem, Berettyóújfalutól ráadásul a névadó folyó gátján. Zsákán még rácsodálkoztam a kiváló állapotban tündöklő Rhédey-kastélyra, majd visszatértem Komádiba, ahol az autóm már várt engem a trailerrel.

 Ha a bejegyzésem elolvasása után nem is pattansz azonnal nyeregbe, azért remélem, kezedbe veszel egy Szabó Pál-könyvet! Érdemes!