Miért ne?!

Miért ne?!

Szegedi intercity

Otthonról haza tekertem

2018. december 07. - Bence53

Budapest és Szeged között többféle összeköttetés létezik. Ami a tömegközlekedést illeti, talán busszal a legkörülményesebb, de nem lehetetlen. A vonatok sűrűbben (óránként) járnak, és gyakorlatilag gyorsabban megteszik a távot, mint a velük párhuzamosan közlekedő autósok. Ez nagyjából igaz akkor is, ha nem 5-ös jelzésű főúton döcögünk végig, hanem a nyílegyenes autópályán.

Idén volt nyolc éve, hogy egyetemi tanulmányaim miatt a fővárosból a csongrádi megyeközpontba helyeztem át a székhelyemet. Az elmúlt időszakban gyakorlatilag a fent felsorolt lehetőségek mindegyikét kipróbáltam már, viszont kerékpárral még sosem közlekedtem a két otthonom között. Olyan már elfordult többször is, hogy a féltávig bicikliztem, (nagyjából Kecskemétig), ahol vagy aludtam egyet, vagy vonatra tettem a kétkerekűmet. Pedig csóró egyetemistaként rendszeresen eljátszadoztam a gondolattal, mennyivel olcsóbb lenne egy-egy utazás, ha legalább az egyik irányba végig tekernék, de ez valamiért sokáig ötlet szintjén maradt. Egészen mostanáig.

nevtelen.jpg

Úgy gondolom, hogy az eddigi beszámolóimból kirajzolódik, hogy a túráim elsődleges célja az élményszerzés. A sportbéli teljesítmény sokadlagos, mondhatni járulékos tényező. Tapasztalataim szerint egyedül napi 100-120, felnőtt társaságban 70-80, gyerekekkel napi 40-50 km-t lehet kényelmesen elbolyongani úgy, hogy ne kelljen állandóan az órát nézegetni, ha meg szeretnék állni valami érdekességnél, látványosságnál (a számokat persze a domborzati és időjárási körülmények jelentősen befolyásolhatják). 2018 novemberében azonban úgy éreztem, hogy szükségem van valami kihívásra. Nem szeretnék pszichológiai eszmefuttatásokba bocsátkozni, egyszerűen csak tény, hogy bizonyítani akartam, elsősorban magamnak, hogy képes vagyok valamilyen valószínűtlen dolgot véghezvinni. Ennek az érzésnek, no meg a hivatalos ügyeimnek köszönhetem, hogy előkotorhattam egy régi tételt a bakancslistámról.

Tehát ez most nem a turizmusról vagy a kikapcsolódásról szólt. Sokkal inkább a határaink feszegetéséről, önmagunk legyőzéséről. A cél egy 190 és 195 km közötti táv leküzdése volt, ami egyben egyéni rekordnak ígérkezett az addigi 180 helyett. Arról nem is beszélve, hogy - november végéről lévén szó - az időjárás sem tekinthető a legideálisabbnak. A kitűzött napra 5-6 fokos maximális hőmérsékletet és sok csapadékot ígértek, de ez sem tántoríthatott el. Sőt, Áfonya is kapva-kapott a kihíváson, a folytatásban pedig egyikünk sem merte lemondani az egyes közelálló ismerőseink által esztelennek gondolt programot.

kepatmeretezes_hu_img_20181125_083514.jpg

Magát a túrát nem dokumentálnám itt írásban, ezért szerkesztettem meg a videót. A tanulságot viszont megismételném itt is. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, szinte biztos vagyok benne, hogy egyedül nem csináltam volna végig. Az 5 órai kelés, a nyirkos időjárás, a monoton táj és a folyamatos tekerés annyira felemésztette mind a fizikai, mind a mentális energiáimat, hogy legkésőbb Szatymaznál vonatot fogtam volna. Tudom, ezzel az utolsó 20 km-t spóroltam volna csak meg, de 170 km után már úgy éreztem, hogy az is számít. Utólag (is) nagyon boldog vagyok, hogy Áfonya velem tartott, mert a társasága megszínesítette a sivár országutakat, kitartása pedig élő példaként lebegett (vagy inkább gurult) a szemem előtt. Ha ő végig csinálja, akkor én is! Ez volt a vezérgondolat minden egyes holtpontnál, és működött.

kepatmeretezes_hu_img_20181125_091941.jpg

Igaz, hogy másnap nagyon nem esett jól 5 tesi órát és 3 edzést levezényelni. Igaz, hogy harmadnap úgy begörcsölt a jobb combom, hogy azt hittem, ott halok meg. Igaz, hogy mindezek után még 190 kilométernyi sarat kellett eltávolítanom a kerékpáromról, na meg a 4 réteg ruhámat kimosnom és kiteregetnem. Mégis megérte! Kívánom, hogy mindenki az életben legalább egyszer élje át azt a büszkeséget, amit akkor éreztem, amikor a túra végén felcipeltem az X-Fact-ot a másodikra. Leírhatatlan.

Egy aprócska gondolat árnyékolja be egyedül ezt a felejthetetlen napot: most, hogy tudom, képes vagyok megtenni a Pest-Szeged távot egy nap alatt, innentől ez lesz alapelvárás magammal szemben. Hovatovább még egy közhely: minden rekordot meg kell dönteni egyszer. Szóval lesznek itt még kihívások, úgy érzem. De most jöjjön egy kis pihenés! Persze, csak amennyire ez nálam egyáltalán lehetséges.

A TÖBB, MINT 190 KM RÖVID KRÓNIKÁJA MOZGÓKÉP FORMÁJÁBAN:

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://miertneturazas.blog.hu/api/trackback/id/tr3514452440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kecsketanya 2018.12.07. 23:12:33

Szia Bence! Minden rögzített élményedet szívesen olvasom, úgy jó ahogy van. Egy túrádhoz hozzászólok mégis a többletfelelősséged miatt, ami történelem tanár voltod miatt jutott neked. Amikor Habsburg Ottó megemlítésénél szomorúan állapítottam meg hogy a barát ellenség felismerő rendszerünk nem működik, akkor erre gondoltam, amit Budaszentlőrincen, a pálos kolostort meg sem találva tapasztalhattál. Ez nem egy kolostor volt, ahol szerzetesek bujkáltak, míg a törökök megtalálták őket. Ez Magyarország legfontosabb szellemi központja volt, ahol korábbi fontos tudás őrzése és átadása volt a feladata az egyetlen magyar alapítású rendnek. I. (Nagy) Lajos Velence hódoltatásakor. 1381-ben sarc helyett Remete Szent Pál romlatlan testét követelte és hosszú ideig Budaszentlőrincen őrizték. Kódex másoló műhely működött itt, a környéken élők gazdasági és szellemi életét megszervezték, a közeli Báthory barlangban élő pálos szerzetes, Báthory László tanította a Hunyadi testvéreket, felfüggesztve 20 éves némasági fogadalmát, amit azért tett, hogy a Biblia első magyar fordítását zavartalanul elkészíthesse. A fordítás megvan, de erről sem beszélnek, mert az övé nem tartalmaz Saulus Paulustól egy sort sem, viszont az általa hivatkozott néha kifordított eredetieket igen.Nem kell találgatni, sok minden ismert. Vagy a Habsburgok, vagy a Hunyadiak. Választani kell. Magyarország irányítói, az MTA választottak. Horn Gyula idején létrehozták a Habsburg Intézetet, hatalmas közpénzekkel azóta is támogatják, éppen Mária Terézia emlékévet szerveznek. A Hunyadi Történelmi Intézetet viszont magánemberek hozták létre a pálos romok helyszínén néhány éve, és máig támogatás nélkül. Ezért van az, hogy elmentetek mellette, mert a kerítés mögött erdészet szolgálati lakások között lehet megtalálni segítő táblák nélkül. Ismerősöm lakik a mellette levő házban és tőle tudom, hogy a feltárt romok megóvására sem figyeltek gondosan. Nem az volt a célom, hogy elszomorítsalak, de fel van adva a lecke tanárnak diáknak egyaránt. Barátsággal, Péter

kecsketanya 2018.12.08. 01:12:28

Helyesbítés: A Hunyadi Történeti Intézet szimbolikus helynek tekinti Budaszentlőrincet, de Visegrádon alakult meg. Péter

kecsketanya 2018.12.11. 11:38:07

Nem siettem a szegedi film megnézésével, mert szürkének , vérszegénynek feltételeztem. Beismerem, tévedtem. Nagyszerűen sikerült. Péter

Bence53 2018.12.12. 19:39:48

Szia Péter!

Köszönöm a reakcióidat, jól esik tapasztalni, hogy valakit tényleg megmozgatnak azok a témák, amikről ezen a platformon szó van. A budaszentlőrinci gondolataidért külön köszönet, a kommented után magam is alaposan utána néztem a kolostor történetének (a blogban inkább csak az őrtoronyról esett szó, mivel azt találtuk csak meg, a miértekre adott válaszoddal nehezen tudnék vitába szállni). Örülök, hogy a videó is tetszett, a következőben a zselici napjainkról is lesz majd pár gondolat, azt is szeretettel ajánlom nektek!

Baráti üdvözlettel:
Bence
süti beállítások módosítása