Az ember már csak úgy működik, hogy szereti körülvenni magát olyan társakkal, akik hasonlóképp látják a világ dolgait. Tiszta mázli, ha ez az állapot nem egy tudatosan irányított törekvés eredményeként jön létre, hanem sorsszerűen, véletlenek folytán. Gellértet például már hosszú évek óta tanítom testnevelésből, ennek ellenére csak mostanra körvonalazódott ki az elmémben, hogy mennyire egy kaptafa is vagyunk.

Írásom apropója, hogy kis hősünk, Gellért ma egy pazar kerékpár-történeti előadással rukkolt elő, aminek hatására magam is megtartottam egy régóta a tervezőasztalon porosodó bringás testnevelés órát. Azt hiszem, szerénység nélkül kijelenthetem, hogy minden résztvevő legnagyobb megelégedésére zajlott le ez a 45 perc, hiszen ez csak részint volt az én érdemem.

A rendhagyó tesi óra után úgy határoztam, hogy az olvasóimban is tudatosítanom kell: nem szabad a Z-generációra úgy gondolni, mint képernyőfüggő, alulmotivált és neveletlen gyerekekre. Hadd osszak meg veletek egy interjút azzal, aki erre az élő példa!

Gellért! Nagyon mélyreható ismeretekről tettél tanúbizonyságot, amikor megtartottad az iskolában a kempinges előadásodat. Honnan ez a rajongás?

Nem nagyon érdekelnek számítógépes játékok, amivel a társaim játszanak. Ezért kellett egy hobbi, és elkezdtem régiségek után olvasgatni. Régi autók, dolgok, tárgyak... és jött a kemping bicikli. Míg mások vadi új MTB-t szeretnének, én nekem egy álmom vált valóra, mikor meglett a kemping.

Miért áll közelebb a szívedhez a kemping, mint az MTB?

Mert ez egy szerkezet, amivel ha nem bánnak, akkor elromlik. Ez ugyanolyan, mintha a nénivel nem bánnak, akkor az is dacos lesz. És ez nekem átadja az élményt. Nekem az MTB nem annyira adja át az élményt.

Melyek az eddigi közös élmények?

A defekt a legemlékezetesebb A legjobb érzés amikor a sötétben dynamóval megyünk. Ilyenkor az emberek megbámulnak, és nekem ekkor átkapcsol az agyam arra, hogy a biciklizés minden pillanatát ki kell élvezni

Gondolom vannak terveid a jövőre nézve is.

Nem is kevés!

Beavatod az olvasókat néhányba?

Eljutni néhány messzebb helyre. A fő célom, hogy eltekerjek vele Apátfalvára.

Miért éppen oda?

Mert ott lakik mamám és tatám, akiktől kaptam a kempinget. Be akarom bizonyítani, hogy nem csak a szám járt. De lassan már így is 150 kilométert mentem vele 3 hónap alatt.

Szép teljesítmény, de úgy hírlik, nem csak a kempingek és a kerékpárok mozgatják meg a fantáziádat.

Igazán a vonatok, autók, újságok, pénzek. Minden, ami régi. Mielőtt elkezdtük az interjút, épp egy 1996-os Csongrád Megyei Hírlapot olvastam.

Hű, most öregnek érzem magam, akkor már 6 éves voltam. Szinte adja magát a szokásos, unalomig ismételt kérdés: tudod-e, mi leszel, ha nagy leszel?

Hát, terveim vannak. Szerintem mozdonyvezető vagy sofőr. De az is lehet, hogy történelem és tesi tanár. Ezek hoznak lázba. De hobbiként a retro-mánia biztosan megmarad.

Kedves Gellért! Köszönöm az interjút, örülök, hogy ismerhetlek. A tervekhez pedig nagyon sok sikert kívánok!