Hogy is maradhatna el az idei élményösszefoglalóm?! A téli szünet és a Szilveszter közeledte amúgy is jobbára a mérlegelésről szól, hát még így, hogy ezúttal minderre kettő helyett három hetem is van! Szóval az elmúlt napok során a karácsonyfa alatt sörözgetve szépen számba vettem a 2022-es év valóban felejthetetlen bringás élményeit, átnéztem a még mindig mániákusan precízen vezetett kerékpáros naplómat, majd megálmodtam, hogyan tudnám ezt a tengernyi történetet Dipankrin nélkül is emészthető formába ölteni kedves Olvasóim számára.

Az elmúlt években csináltam összefoglalókat így is, úgy is. Hol videót tettem közzé, máskor írásban summáztam az óévet, és az esetek döntő többségében valamilyen toplista kerekedett ki az egészből. Idén úgy döntöttem, hogy nem videóban, hanem blogbejegyzésben jelentkezem. Ha most láthatnátok engem, akkor megértenétek, miért (Kicsit elengedtem magam a téli szünetben, na!). Ám aktuális kinézetemtől függetlenül is úgy érzem, hogy írásban jobban ki tudom magam fejezni, ha pedig mégsem sikerülne teljesen átadnom, amit szeretnék, még mindig segítségemre lehetnek azok a fényképek és videók, melyeket a posztomhoz tudok csatolni. A toplistát szintén elengedtem. 2022-ben az esküvői készülődés, illetve a nagyszabású fürdőszoba felújítás okán sokkal limitáltabbak voltak a lehetőségeim, ezért összesen 14 nagytúráról tudok beszámolni, amiből nem vagyok hajlandó egyet sem szanálni holmi 10-es lista kedvéért. Sőt, még sorrendet sem akarok állítani! A maga jogán mindegyik kaland a szívemhez nőtt, szóval olyan sorrendben mutatom be ezeket az élményeket, amilyen sorrendben azok megtörténtek velem.

Jó szórakozást kívánok hozzá!

1) Bringasztrádák a Zsámbéki-medencében – 2022.03.14.

Nem azt mondom, hogy január-februárban nem vettem elő a biciklit, de az első nagytúrára március közepéig kellett várni. Megérte! Az időjárás is kegyeibe fogadott, főleg a nap első felében igazi tavaszias napsütés és meleg volt jellemző. A téma és a társaság is fenomenális volt: utóbbi alatt állandó túratársam, Áfonya értendő, aki megálmodta ezt a vadonatúj, mégis történelmi útvonalat. A megtett kilométereink jelentős részét a frissen megépült (és még át nem adott) Budapest-Balaton (BuBa) kerékpárúton abszolváltuk, amely ha családbarátnak nem is nevezhető a sok-sok kihívást jelentő kaptató miatt, mégis hiánypótló beruházás. Ilyen kényelmesen még sosem volt elérhető a híres-hírhedt biatorbágyi vasúti híd, a zsámbéki templomrom vagy az etyeki pincesor. Ezúttal „csak” Pest környékére merészkedtünk, de szent elhatározásom, hogy 2023-ban felfedezem a teljes Bubát egészen a Balatonig.

2) A Szabó Pál-kaland – 2022.03.23.

Régi vágyam volt, hogy kedvenc prózaíróm szülőfalujába eljuthassak, hiszen Szabó Pál sohasem csinált titkot belőle, hogy legtöbb művében a saját, legszemélyesebb faluélményei köszönnek vissza. És valóban, mikor ezen a gyönyörű tavaszi napon Biharugrára érkeztem, olyan érzés fogott el, mintha már jártam volna ezen a tájon: a kocsma, a templom, a temető mind-mind ismerősek voltak, kis túlzással még az utca emberét is nevén tudtam volna szólítani. Na jó, Szoboszlai Zoltán urat, aki a helyi önkormányzat alkalmazottjaként a Szabó Pál Emlékház mindenese, ténylegesen is megismertem. Ő volt az, aki bemutatta nekem az átkos korszak egyik legnagyobb népi írójának a hagyatékát, miközben kiválóan elbeszélgettünk a komplett 20. századi magyar történelemről. Ugyan az aznapi 105 km-es körömnek csak egy töredéke volt az ugrai kitérő, mégis az év egyik legmeghatározóbb élménye volt a Szabó Pál-kaland.

Blog: https://miertneturazas.blog.hu/2022/03/23/ket_kereken_szabo_pal_nyomaban

3) Mountainbike-os szintgyűjtés a Mecsekben – 2022.04.13-14.

Egy hősi halált halt katona, akit egy darázs ölt meg. Egy KRESZ tábla, ami 10%-os emelkedőn tiltja meg 15 km/óránál nagyobb sebességet a bicikliseknek. Egy hegyi falu, ahol 4-en éltek, mielőtt átadta volna helyét az azóta megszűnt uránbányának. Egy tanösvény, mely valóságos medvehagyma-rengetegen vezet keresztül. Hirtelen csak ennyi bizar impresszió jut eszembe a mecseki túrámról. Egyébként Pécsről indultam Orfű irányába. Végig kerékpárút vezetett a méltán híres horgásztóhoz, de koca-biciklistáknak nem ajánlom. Az emelkedőknek és a melegnek köszönhetően hamar feléltem ivóvízkészletemet, tartalékkal pedig nem készültem. Sebaj, majd a következő faluban egy boltnál! Azzal nem számoltam, hogy útvonalam egyetlen lakott településén, Kovácsszénáján még kocsma sem volt. Ennek ellenére maradtam az erdős hegyi utakon, kitartásomat pedig a természet jutalmazta a Rigó-forrás formájában. Az utolsó szakaszon változtattam az eredeti tervhez képest, mivel a Zsongórkői-kilátó TOP-listás panorámáját nem bírtam kihagyni. Igaz, ezért a látványért egy kellemes országúti gurulást cseréltem le egy sziklaköves zötyögésre, de talán a fotók is visszaadják, hogy megérte. Másnap a Misina-tetőn kezdtem a szintgyűjtést, majd eszembe jutott, hogy anno valaki megkérdezte, tekertem-e már a Zengőre (a Mecsek legmagasabb pontjára). Jogosan feltételeztem ez alapján, hogy meg lehet közelíteni biciklivel... NEM, nem lehet, senki meg ne próbálja! Már aki nem akarja a biciklijét szülési fájdalmak közepette felszenvedni a kövek és gyökerek által képzett natúr lépcsőn. A kilátóból nem annyira őszinte mosollyal az arcomon pásztáztam körbe a vidéket. A tekintetem a távolba vesző pécsi TV-tornyon akadt meg, amit pár órával korábban hódítottam meg, bár ennek a megítélése számomra ott abban a pillanatban alig volt jelentősebb, mintha a Körös gátjára hajtottam volna fel. Utólag persze szépülnek az emlékek, hiszen csodás helyekre jutottam el, és büszkén gondolok rá, hogy a Mecseket nyugatról keletre végig bejártam 2 nap alatt.

4) Kék Duna keringő – 2022.04.30-05.01.

2022 bővelkedett csoportos megmozdulásokban, ez volt az első ilyen. Ha a túravezetőknek van szuperképességük, akkor az enyém mindenképpen az, hogy békési létemre kiválóan ismerem Budapest és környékének kerékpáros infrastruktúráját (persze, aki ismer, az tudja, hogy nem véletlenül). Idén, és kimondottan ezen a túrán is igyekeztem kiaknázni ezt az adottságomat. Két napos kirándulásunk első felvonásában a Dunát udvaroltuk körbe, a jobb partot Szentendre, a balt Vác és Göd érintésével. Másnap a fővároson belül maradtunk: miután mindenki sikeresen meghódította a Gellért-hegyet, átgurultunk a Városmajorba, ahol a többség Fogaskerekűre szállt, ám a legkeményebbek nyeregben ülve kapaszkodtak fel a Sváb-hegyre. Innen már szinte meg se kottyant áttekerni a János-hegyre, Budapest legmagasabb pontjára. A folytatásban már nem a szintemelés maradt főszerepben, ugyanakkor meglátogattunk még jónéhány híres pesti attrakciót, mielőtt visszavonatoztunk volna Csabára.

5) Szegedi biciklis tábor – 2022.06.04-06.

Amíg Szegeden tanítottam, addig Békésbe vittem a diákjaimat táborozni. Most fordult a kocka. Persze nekem szinte hazai pályát jelentett ez a három nap, úgyhogy örömmel vezettem körbe a lelkes gyereksereget többek között az algyői tájházban, a Nagyszéksós-tó környékén, és persze a napfény városának megannyi nevezetessége mentén, de talán nem meglepő módon a legnagyobb ováció a mórahalmi Erzsébet-fürdőnek szólt. A három nap sűrű és színes programja ellenére maradt hiányérzetem: úgy érzem, lenne még mit mutogatni ezen a vidéken az érdeklődőknek, szóval nem kizárt, hogy ide vissza fogunk térni, talán éppen az új esztendőben.

6)  Három szerelem egy napba sűrítve – 2022.06.10.

Békésről indulás, Kondoroson lángos reggelire, Békésszentandráson az év első élővízes fürdőzése, Kunszentmártonban átkelés a Körösön, Tiszaugnál a Tiszán, és hopp, máris Kecskemét! Ugye milyen egyszerűen hangzik? És valóban, az egyetlen akadály a hőség volt, ami igen alaposan próbára tette állóképességemet, főleg a tiszáninneni homokbuckák vidékén. Végül135 km-t tekertem, nem is ok nélkül, hiszen a Hírös városban éppen Nb1-es bajnoki elődöntőt rendeztek. Szóval két szerelmemet (bringázás és kosárlabda) sikerült egy programban egyesítenem. Harmadikként Évi csatlakozott be, hiszen ő vitt haza kocsival.

7) Egyszer VOLT, hol nem volt – 2022.06.23.

Mármint nekem nem VOLT. Évinek igen, de - valószínűleg mindkettőnk szerencséjére öcsém kimentett engem, és ő kísérte el páromat a soproni fesztiválra, nekem csak sofőrködnöm kellett. Miután kitettem őket, átruccantam bringástul sógorékhoz, hogy olyan magasságokba emelkedjek, amire itthon nincs lehetőség. A legkeletibb Alpok Hohe Wand részét tűztem ki célul, azon belül is a panorámateraszt. Nem azt mondom, hogy nehezen adta magát, de talán még a fénykép is visszaadja, hogy nem az esőtől vagyok csatakos. A teljesítményemre még a fent sétálgató osztrák nyugdíjasok is csettintetek.
- Ohne Motor? (motor nélkül)
- Selbst? (önerőből)
Próbálták kideríteni, min csaltam, de tüzetes vizsgáltuk során sem találtak a biciklimen rejtett segédeszközt, szóval maradt a gratuláció. Lefelé aránytalanul könnyebb volt, és azt sejtem, hogy nem csak magasság rekordot (1100m), hanem végsebesség rekordot is döntöttem a mai napon (műszer híján el kell hinnem a zsigereimnek). A távolság sokadlagos szempont volt, de ezzel a százas karikával sem maradtam szégyenben. Lehetne gyakrabban VOLT Fesztivál!

8) Bringatábor a jövő nagy túrázóinak – 2022.06.27-07.01.

Megunhatatlan hóbortom, hogy próbálom az ifjabb generációkat megfertőzni a kerékpározás szeretetével. Ám azt vettem észre, hogy ezen törekvéseimből a legkisebb kisiskolások nem sokat érzékelnek, hiszen a túráim döntő többsége nem őket szólítja meg. Ezen változtattam 2022 nyarán, amikor is szerveztem egy kimondottan kezdő biciklistáknak szánt napközis tábort. Hogy úgy mondjam, kísérleti jelleggel, hogy felmérjem, van-e rá igény, illetve, hogy működik-e az elképzelés. Szerencsére utólag elmondhatom, hogy kalandokban, élményekben gazdagon, továbbá balesetmentesen zajlott le a táborunk. A résztvevő diákok a kánikulának köszönhetően leginkább strandokat tűztek ki úticélul, ám közben összegyűjtöttek több, mint 100 km-t a nyeregben ülve, a kenukkal megtett távolságról nem is beszélve. Nem mellesleg megismerték a KRESZ alapjait, a csoportos túrázás csínyját-bínyját, Békés megye természeti szépségeinek egy jó részét és a vidék történelmébe is betekintést nyerhettek. Nem is kérdés, hogy jövőre jön az újrázás!

9) Pest megér egy estet! – 2022.08.26-27.

Egy régi álmomat valósítottam meg ezzel a túrával. Hiszen az éjszakai, kivilágított Budapest egy teljesen egyedi és sokak számára ismeretlen arcát mutatja. Arról nem is beszélve, hogy az elenyésző autós forgalomnak köszönhetően olyan helyeken is lehet ilyenkor bringázni, ahol napközben enyhén szólva is veszélyes lenne. Miért ne mutassam meg ezt a széles tömegek számára?! Szóval megszerveztem, hogy Békéscsabáról az utolsó vonattal felutaztunk Pestre, másnap hajnalban az elsővel pedig vissza, a kettő között pedig nem sok belvárosi negyedet tudnék megnevezni, ahol ne jártunk volna a díszkivilágított bringáinkkal. A kultikus helyeken persze fotómegállókat is beiktattunk. A 2022-es év legnépszerűbb csoportos kirándulása lett ez a program: 25-en vettünk rajta részt, de legalább ugyanennyien vannak, akik már jelezték részvételi szándékukat a következő éjszakai túrára. Úgyhogy kénytelen leszek az új évi naptárba is beírni ezt a programot. Ám legyen!

10) Kastélyről kastélyra – 2022.08.31.

Az elmúlt évekkel ellentétben, 2022 nyara koránt sem a bringás kalandokról és kilométergyűjtésről szólt. Az első felét holmi esküvői szervezkedés tette ki, a másodikat pedig egy teljekörű fürdőszoba-felújítás határozta meg alapjaiban. Az más kérdés, hogy a napi rutin és ügyintézés címén sikerült néha egy-egy lopott órát a nyeregben töltenem, ám a legszűkebb környezetemet, Békés megyét nem igazán hagyhattam el. Nem volt ez másképp közvetlenül a tanévnyitó előtt sem. Az elveimből viszont nem engedtem: a nyarat valamilyen különleges tematikájú túrával kell méltón lezárni! És bár ez az útvonal kizárólag a Viharsarokban, kivétel nélkül ismert útszakaszokon vezetett, mégis különleges 110 kilométer sikerült magam mögött tudnom: összekötöttem egy karikával a környék grófi kastélyait. Persze ezeket a kúriákat mind ismertem már (valamelyiket jobban, egyeseket kevésbé), de jellemzően külön alkalmakkal kerestem fel őket, nem szedtem csokorba, mint most. Pedig nagyon adja magát a lehetőség, olyannyira, hogy a Békéscsabai Önkormányzat évek óta építi és propagálja az úgynevezett Wenckheim-kerékpárutat, mely pont ezeket az ódon és megcsodálásra érdemes épületeket hivatott összekötni. Ha ez a kezdeményezés elnyeri végső formáját, valóban turistacsalogató attrakció lesz. A már meglévő hálózat adta számomra is az alapot, ugyanakkor egy kissé öncélúan ki is bővítettem, hogy biztosan megizzadjak a végére.

Blog: https://miertneturazas.blog.hu/2022/09/09/kastelyrol_kastelyra

11) Bringatúra Arany János szülővárosába – 2022.09.24.

Ezen kora őszi, szombati napon tökéletes túraidő fogadta azt a 21 kerékpárost, akik invitálsáomra indultak Arany János szülővárosának feltérképezésére. A főként diákjaimból és hozzátartozóikból álló csapat 70 km tett meg közösen, miközben megismerkedtek Nagyszalonta múltjával és jelenével, valamint betekintést nyerhettek a költő óriás emlékházába is.

12) Tisza-tavat névnapra – 2022.10.16.

Évi az augusztusban esedékes névnapom alkalmából nem átallott megkérdezni, mire vágyok, mire én egy közös biciklis kirándulást kértem. A helyszínben hamar meg is egyeztünk, azt pedig, hogy az időpont egészen október közepéig halasztódott, egyáltalán nem bántuk meg. Az ősz színeibe takaródzó Tisza-tavi lápvidék látványát 65 km-en keresztül sem bírtuk megunni, a táj szépsége mellett pedig a fejlődő infrastruktúrára is rácsodálkoztunk. Ennek a legmonumentálisabb eleme természetesen a vadonatúj kerékpáros híd a 33-as úttal párhuzamosan, de számos vendéglátó egységgel, kilátóval és egyéb látnivalóval bővült a kínálat azóta, hogy utoljára erre jártunk. Minden bringáskedvűnek sok szeretettel ajánljuk a Tisza-tavat!

13) Bringás kalandok a Maros felett – 2022.10.22.

Ezen a szép októberi napon iskolám bringás kedvű tagjainak egy illusztris csoportja indult el a hagyma városának felfedezésére. Hódmezővásárhelytől indulva végig kerékpárúton közlekedve érkeztünk meg Makóra. Előbb a Lombkorona Tanösvényt jártuk végig, ami a barnuló, sárguló falevelek között talán szebb volt, mint az év bármely szakaszában. Majd a Maros Kalandpartra tértünk át, ahol még a Maros felett is át lehetett biciklizni, méghozzá egy drótkötélpályán.  Az aznap megtett 70 km alatt számtalan egyéb élményt is gyűjtöttek a résztvevők, a programot – és egyben a csoportos túrázás szezonját - pedig Szegeden zártuk.

14) Erdély kapuján kopogtatva – 2022.11.05-07.

2017 óta minden őszi szünetben többnapos közös túra! Akkora hagyomány ez már Áfonyával, hogy abban az esetben is tartjuk magunkat hozzá, ha nincs is őszi szünet. Az apropón felül vannak más állandó elemei is ezeknek a kirándulásoknak, idén viszont szakítottunk párral. Az egyik ilyen, hogy mindig vándor-jelleggel gyűjtöttük a kilométereket, ám ezúttal csillag-túráztunk, melynek központja saját otthonom, Békésen volt. A tematikánk szintén eltért a megszokottól, hiszen eddig kizárólag belföldön kóvályogtunk, idén viszont háromszor is átléptük az államhatárt. Az első napon jó házigazdához méltóan körbevezettem Áfonyát a vidék nevezetességeinek mentén (különös tekintettel a kastélyokra), majd tettünk egy nagyszalontai kitekintést, mely nekem már ezen az őszön sem az első volt, Áfonya viszont még soha nem járt erre. A folytatásban gyűjtöttük a szinteket a Bihari-hegységben, átszeltük a világosi pusztát, felfedeztük Arad városát, és még megannyi szép helyen megfordultunk a kétkerekűinkkel, és persze  mindenhol a magyar mementókat kerestük, hol több, hol kevesebb sikerrel. Egyelőre elégedjetek meg ennyivel, meg néhány fényképpel! Ha minden igaz, hamarosan többrészes videóepizódokban számolunk be az ekkor szerzett impresszióinkról.

Ez lett volna a 2022-es év nagytúráinak listája. Végezetül hadd büszkélkedjek el vele, hogy idén 5 kerékpárommal összesen 5325 km-t sikerült teljesítenem, mely ugyan távol áll az egyéni rekordomtól (6500 km), ám bőven megfelel az egy évvel ezelőtti elvárásaimnak. Az imént bemutatott kirándulásokon felül nem elhanyagolható az a tény sem, hogy jobbára biciklivel járok dolgozni, mely 2022-ben 2390-nel hízlalta a megtett kilométereim számát. És hogy mi idén a fogadalom? Semmi különös. Szeretném 2023-ban is népszerűsíteni a kerékpározást, leginkább azzal, hogy jó példával járok elől, és lehetőség szerint még a WC-re bringával fogok menni. Kis szerencsével a gyerektáborok sem maradnak el. Az egyedüli, amin változtatni szeretnék, az a nyár nagyobb fokú kihasználása, leginkább önös célokra. Hiszen, mint fentebb többször is említettem, az esküvőm és fürdőszoba felújítás igencsak rányomta a bélyegét a biciklis nyaralásra… reményeim szerint, 2023-ban nem kell számolnom egyikkel sem.

Boldog új évet kívánok!