Az elmúlt évekkel ellentétben, 2022 nyara koránt sem a bringás kalandokról és kilométergyűjtésről szólt. Az első felét holmi esküvői szervezkedés tette ki, a másodikat pedig egy teljekörű fürdőszoba-felújítás határozta meg alapjaiban. Az más kérdés, hogy a napi rutin és ügyintézés címén sikerült néha egy-egy lopott órát a nyeregben töltenem, ám a legszűkebb környezetemet, Békés megyét nem igazán hagyhattam el. Nem volt ez másképp közvetlenül a tanévnyitó előtt sem. Az elveimből viszont nem engedtem: a nyarat valamilyen különleges tematikájú túrával kell méltón lezárni! És bár ez az útvonal kizárólag a Viharsarokban, kivétel nélkül ismert útszakaszokon vezetett, mégis különleges 110 kilométer sikerült magam mögött tudnom: összekötöttem egy karikával a környék grófi kastélyait.
Persze ezeket a kúriákat mind ismertem már (valamelyiket jobban, egyeseket kevésbé), de jellemzően külön alkalmakkal kerestem fel őket, nem szedtem csokorba, mint most. Pedig nagyon adja magát a lehetőség, olyannyira, hogy a Békéscsabai Önkormányzat évek óta építi és propagálja az úgynevezett Wenckheim-kerékpárutat, mely pont ezeket az ódon és megcsodálásra érdemes épületeket hivatott összekötni. Ha ez a kezdeményezés elnyeri végső formáját, valóban turistacsalogató attrakció lesz. A már meglévő hálózat adta számomra is az alapot, ugyanakkor egy kissé öncélúan ki is bővítettem, hogy biztosan megizzadjak a végére. A sporton túl legyen itt pár gondolat arról a 8 kastélyról, amelyek mellett eltekertem.
A Zenepavilon szomorú melódiája (Tarhos)
A Wenckeim család 1775-ben telepedett le Tarhoson, ahol a II. világháború végéig éltek.1946-ban énekiskola költözött be a magára hagyott kastélyba. Ez volt az első ilyen jellegű intézmény a világégés után, melynek tényét egy emléktábla is büszkén hirdeti a kastély falán, mint ahogy Kodály Zoltán 1953-as látogatását is. Ekkor már országos hírnévre tett szert a tarhosi iskola, amit - főleg a zenekedvelők körében - a mai napig őriz. Ebben nagy szerepet játszik az évről évre megrendezésre kerülő Békés-Tarhosi Zene Napok nevű rendezvény, melynek évtizedeken keresztül a kastély és parkja adott otthont.
Sajnos ez már mind történelem. A Zenei Napok ugyan továbbra is megrendezésre kerülnek (általában júniusban), de ma már nem Tarhos szolgáltatja a helyszínt. A kastély kertje szerencsére szabadon látogatható turisztikai célból, viszont az épület ajtajai le vannak reteszelve, az üvegen bekukucskálva pedig lehangoló látványban lehet részünk. Halkan jegyzem meg: ottjártamkor sikerült egy nyitott ablakot felfedeznem, ezen keresztül titokban beosontam az aulába. Jelentem: a megkezdett felújítás nyomai tetten érhetőek, ám ha lehet hinni az interneten is megtalálhatóő látványterveknek, akkor még nagyon sokáig fog tartani a kényszerű zárvatartás. Információm szerint nem a kultúra iránt elkötelezett tulajdonosokon múlik.
Családi ékszerDoboz (Doboz)
Vannak települések, melyek önkéntelenül is egy-egy hülye szóvicc elcséplésére ösztökélnek, Doboz is ezt a listát gazdagítja. A témánk szempontjából talán az a legérdekesebb, hogy ez a város volt hajdanán a Wenckheim család uradalmi központja. Ennek ellenére számtalanszor eltekertem már a kastélyuk mellett, anélkül, hogy egy pillanatra is megcsodáltam volna. Sőt, igazából azt sem tudtam, hogy hol van itt a kastély. Nem mentegetőzésnek szánom, de a hiba nem feltétlen az "én készülékemben" volt. Az XIX. század elején épített palotát ugyanis annyiszor és annyira átalakították, hogy ma már teljesen elveszítette műemlék jellegét. Historizáló részeit úgy kellett nyomoznom, és fényképet is igencsak problémás előnyös oldaláról készíteni. Egyébként általános iskolaként funkcionál. 
Ennek ellenére sem fog csalódni az, aki építészeti vagy történeti attitűddel keresi fel a dobozi úri lakot. Az épületet és a közeli Holt-Köröst övező egykori angolpark mindenképpen megér egy misét! A facsoportok széles palettáját felvonultató rengetegben bújik meg a neoromán sítlusban épült Szent Kereszt kápolna, mely nem csak pompázatossága miatt különleges. Az 1902-ben felhúzott szentély az egyik első vasbeton alapú tetőszerkezettel büszkélkedhet az országban. Közvetlenül mellette található az ugyanabban az évben épült családi kripta is.
A város és a Wenckheim-hagyaték bemutatása nem lenne teljes, ha nem említeném meg a híres magtárat. A mind archeológiailag, mind agrártörténetileg kiemelkedő jelentőségű épület Ybl Miklós tervei alapján készült el 1863-ban. Még a mai, jócskán leromlott állapotában is impozáns látványt nyújt.
Himnuszok otthona (Gyulavári)
A ma már Gyulával teljesen összenőtt és (legjobb tudásom szerint) közigazgatásilag is a neves fürdővároshoz tartozó Gyulavári erdetileg nem a Wenckheim család birtoka volt, bár a kastélyt feltételezhetően már ők építtették. Aztán a második világháborúig még előfordult néhány tulajdonosváltás előkelő körökön belül, majd - jellemző módon - állami kisajátításra került. 1948-tól termelő szövetkezetnek adott otthont a gyulavári kastély, ennek megszűnésével viszont erőteljes romlásnak indult az épület. Az Uniós forrásból történő felújítás 2007-ben ért véget, azóta múzeumként látogatható.
A kitömött és preparált állatokkal tarkított természettudományi kiállításon túl találhatunk itt népművészeti és képzőművészeti részleget is. Számomra a legérdekesebb a Himnusz terem volt, melyben füllhalgatók segítségével számos ország nemzeti himnuszát hallgathatja meg a látogató, miközben a magyar nyelvű fordítást is elolvashatja.
Méltán híres (Gyula)
A Békés megyei látványosságok népszerűségi listáján talán nem pont az első vagy második helyen szerepel, de a dobogóra jó eséllyel ráfér a gyulai Harruckern-Wenckheim-Almásy kastély. Az egykori gyulai várudvaron belülre, a nemeztközi hírű várfürdő tőszomszédságában felhúzott épület elődjét még valamikor 1745 előtt avatták fel, azóta viszont kénytelen-kelletlen átesett egynéhány átalakításon, kezdve az 1801-es nagy gyulai tűzvésszel, a 2016-os nagyszabású felújítással bezárólag. Egy meglehetősen modern és interaktív kiállítás mutatja be a falakon belül a kastély és a birtokló családok több évszázados történetét, de mindig tartogat valami időszakos meglepetést is az üzemeltető. Ennek, valamint előkelő megjelenésének és szerencsés fekvésének köszönhetően az ország egyik - méltán - leglátogatottabb kastélya.
Egy "betolakodó" a listán (Kétegyháza)
Az egyik gyengepontom a túlzott önbizalmam, ezen a kastély-gyűjtő túrán is elhittem magamról, hogy képes leszek térkép nélkül is végigtekerni az útvonalon, hiszen kivétel nélkül ismert útszakaszokat fűztem egybe. Így fordulhatott elő, hogy Gyuláról rossz irányból távoztam és tettem egy feleslegesnek tűnő kétegyházi kitérőt. Utólag jöttem rá, hogy a sors keze játszott közre. Az eredetileg 90 kilométeresre tervezett kirándulásom végül 110-re duzzadt ugyan, viszont így egy újabb kastély vehettem fel a listára, még ha az nem is illeszkedik tökéletesen az eddigi tematikába. A kétegyházi kastély ugyanis nem a Wenckheim, hanem az Andrássy, illetve az Almásy családok neveivel fémjelzett. Az épület klasszicista stílusú elődje egy tűzvész során leéget, Ybl Miklós viszont igyekezett az eredeti hangulatra törekedni. Az ő tervei alapján épült fel a ma is megtalálható kastély 1858-ban, mely technológiai újításként öntöttvas oszlopokkal tarkított. Mint annyi más esetben, ebbe a kúriába is iskola költözött be a világháború után, jelesint a Mezőgazdasági Szakképző Iskola. Az itt dolgozó tanárok és itt tanuló diákok munkájának köszönhetően született meg a Mezőgazdasági Gépfejlődéstörténeti Gyűjtemény a kastély falain belül.
Eklektikus naptár (Szabadkígyós)
Az elsőre feleslegesnek gondolt kétegyházi kiruccanás után csakhamar visszatértem a tervezett útvonalamra, melynek a következő állomása Szabadkígyós volt. Bringás szempontból érdekes lehet az a meg nem erősített állítás (én magam sem tudom, hogy kitől/hol hallottam), hogy innen Újkígyós felé alakították ki anno az ország egyik első forgalomtól elzárt kerékpárútját. Akár így volt, akár nem, azt mindenesetre tényként közölhetem, hogy az egyik legfrissebbet biztosan itt adták át, aminek köszönhetően 2022 nyarától Békéscsabáról is kényelmesen elérhetővé vált a település a biciklisek számára. Úgy gondolom, hogy a kihasználtságra nem lesz panasz, tekintve hogy Szabadkígyós is bővelkedik a látnivalókban. Én ugyan éppen a másik irányból, a vasútállomás felől érkeztem, de történelmileg ez így korrektnek tekinthető, hiszen maga Ferenc József is így tett 1857-ben. Az más kérdés, hogy az én tiszteletemre nem húztak fel holmi diadalívet a határban. Ez mondjuk felháborító.
A diadalív tőszomszédságában álló Szent Anna kápolna egész egyszerűen fotózhatatlan, annyira körbenőtték a dús lombú fák. Sebaj, helyette megörökítettem a Wenckheim családi kriptát.
No de térjünk rá a tulajdonképpeni apropóra, már csak azért is, mert - véleményem szerint - nem csak a megye, hanem az ország egyik legszebb kastélya a szabadkígyósi, mely azontúl, hogy egy korszerű arisztokrata hodály volt a maga idejében, egyben egy eklektikus naptár is. A tervező - aki ki más lenne, mint Ybl Miklós - maximálisan kielégítette Wenckheim Frigyesék igényét, akik úgy álmodták meg otthonukat, hogy az 4 lakrészből álljon a 4 évszak tiszteletére, hasonló oknál fogva 12 bejárata legyen a 12 hónap, és 365 ablaka az év 365 napja végett. Mi sem természetesebb, hogy az épületben 52 szoba található, hiszen egy naptári évbe ennyi teljes hét fér bele. A nagyszabású felújításon átesett és frissen átadott ékszerdobozhoz némi személyes kötődésem is van, amit muszáj megosztanom a kedves Olvasóval: 1970-ben itt forgatták a Szeressétek Odor Emíliát! című magyar filmet. Nagypapám (aki a filmiparban építészként és díszlettervezőként szerzett nevet magának) a stáb tagja volt.
Lakatlanságra ítélve (Póstelek)
Romos házak, omladozó épületek mellett sétálva mindig elfog egy melankólikus érzés, amit valószínűleg az a felismerés vált ki, hogy annak idején ezzel az adott téglakupaccal valakinek egészen más, konkrét tervei voltak. Lehet, hogy otthonnak, lehet, hogy üdülőnek, vagy akárminek szánta, de semmi esetre sem az enyészetnek. Az 1890-es években megálmodott pósteleki Wenckheim-Széchenyi kastély méltán, mégis méltatlanul illeszkedik ebbe a sorba. Szomorú belegondolni, hogy a nyilvánvalóan rengeteg energiabefektetéssel és nagy csinadrattával megépült családi villát alig 50 évig lakták, ám sok-sok társával ellentétben, ennek a kastélynak máig nem találtak újabb funkciót. Sem iskola, sem TSZ, sem más intézmény nem költözött a második világháború óta magányos épület falain belülre, a természet pedig elkezdte visszafoglalni azt, ami az övé, nem kis pusztítást végezve. Nekem még éppen volt szerencsém belül is szétnézni, aminek az élményét leginkább a sziklamászáshoz tudnám hasonlítani, azóta viszont már rácsokkal védik a területet a túlzottan is bátor turisták elől. Jó lenne valami biztatót írni ennek a történet végére, ám semmilyen komolyan vehető felújítási szándékról nem tudok. Egyelőre annak kell örülni, hogy ez a (rom)kastély is első osztályú kerékpárúton érhető már el, méghozzá több irányból is.
Újratemetés van, újjászületés nincs (Gerla)
A közigazgatásilag Békéscsabához tartozó pár utcás Gerla erdők és szántók által övezett határán bújik meg saját, eldzsungelesedett parkjában Weckheim Károly szebb időket látott kastélya. Az előbb bemutatott pósteleki szomszédjához viszonyított jobb állapotát annak köszönheti, hogy 1990-ig iskolának adott otthon. Ennek tükrében viszont még elkeserítőbb a felismerés, hogy ennyire a sorsára hagyták az elmúlt pár évtizedben. A neten található híreket olvasva az a benyomása támad az embernek, hogy felújítás mindig is kellemetlen teher volt valamennyi potenciális vállalkozó részére, és logikusnak tűnik, hogy az idő előre haladtával egyre csak "zsebbe nyúlósabb" lesz a történet. Nem túl biztató kilátások.
Ha már a túrám nyolcadik, és egyben utolsó kastélyához nem tudok happy endet rendelni, legalább egy érdekes anekdotát hadd osszak meg! 1964-ben a kastély egykori kertjéből lecsíptek egy szeletet, hogy ott alakítsák ki a helyi sportpályát, mely a mai napig megtalálható (azon, hogy ez mennyire méltó, lehet vitatkozni, mindenesetre nem példa nélküli). Mit ad Isten, éppen azon a területen temették el még 1944-ben gróf Wenckheim Jenőt, akinek a sírját így kénytelen-kelletlen felnyitották, és földi maradványait újratemették a gerlai temetőben. Több gerlai szemtanú egybehangzó beszámolója kiemelte a 20 éve halott előkelőség épen maradt vörös haját.
Ez lett volna az én nyár búcsúztató kastély-túrám, melyet elsősorban a magam kedvtelésére valósítottam meg, de írásom végére érve szeretném azt hinni, hogy másnak is kedvet csináltam ehhez a karikához. Halkan jegyzem meg, hogy a merészebb kilométerfalók tovább bővíthetik a listát, hiszen Békés megye egyéb építészeti és történeti érdekességekben is bővelkedik. Nem utolsó szempont, hogy bicikliutakban sem állunk rosszul országos viszonylatban.
