„Minek ide ez meg az?!” Gyarapodhat gyakorlatilag bármivel országunk infrastruktúrája, szinte állandóan bele lehet botlani ezekbe a kritikus hangokba. Nem mondom, sejteni vélem a jelenség magyarázatát, és még csak azt sem állítom, hogy teljesen értetlenül állok a dolog előtt. Ám attól, hogy időközönként (a gyakoriságot most inkább ne firtassuk) teljesen felesleges beruházásokra mennek el ilyen-olyan pénzek, még nem jelenti azt, hogy minden, ami Magyarországon épül, eredendően hülyeség.
Nem egyszer hallottam személyesen ezeket a bizonyos kritikus hangokat akkor, amikor kerékpárút építésének voltunk szemtanúi… „Minek ide bringaútút?! Ki fogja használni?! Hiszen nem jár erre senki biciklivel!” – hangzott a fejtegetés, miközben autónkkal araszolgattunk a dugóban. „Mindig azok a negatív hullámok!” – fogalmaztam meg ilyenkor magamban Csodabogár legendás aranyköpését, de talán nem csak azok értenek velem egyet, akik látták a Kelly hősei című mozit. Ugyan nem vagyok közgazdász, sem közlekedésmérnök, viszont a kínálat-kereslet ok-okozati összefüggései józan parasztésszel is felfoghatóak. Sőt, néha egyenesen kiszúrja a szemünket.
Legfrissebb élményem a Pósteleki erdőben ért. 2016 nyara óta rendszeresen járok erre, és nem egy bringás csoportnak mutattam meg a környék szépségeit. A Wenckheim-kastély impozáns romjait, a hozzá tartozó csodálatos ligetet, az állatsimogatót, a hangulatos erdei ösvényeket, stb. Túratársaim időközönént meg-megkérdezték tőlem, amire a választ magam is csak sejtettem: miképp lehetséges, hogy itt még főszezonban is alig lézengenek az emberek?
Láss csodát! 2021 nyarán visszatértem, ismét egy csoporttal, és mit ad Isten: az erdő tele van emberekkel! És ami számomra még szembeötlőbb volt: a sorompó környéke telis-tele kerékpárokkal. De valami eszméletlen sokkal! Hogy mi a magyarázat? A tavasz során felújították a már meglévő, de leromlott állapotú bringautat Békéscsaba és Póstelek között. Le a kalappal a kivitelezők előtt, mert túlzás nélkül állíthatom: nyugat-európai minőségű 8 kilométeres szakaszt hoztak létre. Ennyi kellett ahhoz, hogy egy szép nyári délelőttön kirándulók százai keressék fel az erdőt.
Szóval lehet azon agyalni, hogy „minek ide ez meg az”, de szerintem a valódi kérdés, hogy hány ilyen 8 kilométeres bringaút hiányzik még ebből az országból.
