Amikor egy-egy biciklitúrám beszámolóját megírom, óhatatlanul elkap a lírai hangulat, hiszen nem célom, és nem is tudok érzések, szenvedélyek nélkül mesélni ezekről a számomra kedves eseményekről. Ez alól kivételt eleddig talán az évvégi értékelőim jelentették, bár egy-egy szezon summázásakor az érzelmes visszatekintések és a költői hangulatfestések ugyanúgy felüthették a fejüket, ám a hangsúlyok ilyenkor inkább a teljesítménymutatókra, a statisztikákra tevődtek. Hogy hány túrát regisztráltam az adott évben, azok közül melyik volt a leghosszabb, melyik biciklimbe hány kilométert raktam, melyik volt a legeffektívebb bringás hónap, satöbbi. Erre itt ez a 2023, amiről így december utolsó hetében kellene valamit a számok nyelvén anekdotázni, ha már egyszer szokásommá tettem, ugyanakkor a matematikus helyett sokkal inkább a filozófus kerekedik felül rajtam.

A cél maga az út.

Közhely. Nem is igazán tudom, kinek a nevéhez köthető ez a bölcsesség. Miközben a választ kerestem, egy Buddha idézeten akadt meg a szemem, ami gyakorlatilag ugyanez, pepitában: „A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság”. Rögtön az egyik kedvenc filmem, az 1976-os Kenguru című magyar alkotás jut eszembe, ahol a huszonéves főszereplő srác, Varjú István „Kánya” fogalmazza meg ars poeticáját (Gálffi László nagyszerű alakításában), mindjárt a történet elején valahogy így: Úton lenni! Ott zajlik az élet. Ott történnek a nagy dolgok. Mindig úton kell lenni!

Aki nem először jár ezen a felületen, tudhatja, mennyire közel állnak hozzám ezek a gondolatok. Igen, úton voltam! Igen, zajlott az élet, történtek nagy dolgok, és ezekből az élményekből próbáltam többet és többet gyűjteni. Ez 2020-ban 6190 km-t jelentett, egy évvel később már 6500-at, 2022-ban 5325-öt.

2023-ban 2545 kilométert kerékpároztam.

Jó, tudom, hogy a nagy átlag élete során összesen nem biciklizik ennyit, de még a hülyének is leesik a számokat látván, hogy valami történt velem idén.

Az történt, hogy szembe szálltam az ismeretlen filozófussal. Ellent mondtam Buddhának. Vagy ha úgy tetszik, ugyanúgy reagáltam, ahogy Kánya idősebb beszélgető partnere a filmben: És meg is kell érkezni!

2023 szeptemberében apa lettem. Megszületett a kislányom. És azóta azt érzem, hogy megérkeztem. És mennyire jó volt megérkezni!

Biztos fogok én még úton is lenni... de most annyira jó megérkezni!