Ezúttal nem fogom bő lére ereszteni, mert úgy vélem, a kapcsolódó videó tényleg hatásosan összefoglalja mindazokat a - fogalmazzunk finoman úgy - bizar dolgokat, amelyeket nemcsak, hogy ismertünk, hanem tudatosan készültünk rájuk.

Érdeklődési körömből fakadóan azt nagyon jól tudtam, hogy  őrizgetnek Tápiószőlősön néhány vasúti járművet valamilyen előttem ismeretlen okból. Ha jól emlékszem talán tűzoltási gyakorlatokon szoktak szerepelni (ezért is lehet ott az a két "hulla"), de sajnos ennél konkrétabbat ma már nem találok az interneten. Az viszont vitathatatlan, hogy ezek a vasak tényleg ott rozsdásodnak, eredeti rendeltetési helyüktől akár 1000 kilométerre. A legtávolabbról a drezdai közlekedi társaság Tátra típusú villamosa "érkezett", de nem egyenes úton. Annak idején Szegeden is járt, ám utast egyetlen alkalommal sem szállított. Csupán donorként volt rá szükség. Amint "kibelezték", máris megszabadultak tőle a napfény városában.

Hogy a tőle pár méterre veszteglő Bengálival együtt érkezett-e, nem tudnám megmondani, de simán lehet, tekintve, hogy ez a csuklós jószág is Szegedről származott le Szőlősre.

Nekünk mégis a két orosz gyártmányú metrókocsiról maradt emlékezetes ez a nap. Annak idején állandóan bekukucskáltam az ajtó résein, hogy láthassam a vezetőállást, most viszont magam léphettem a vezér helyébe. Kár, hogy az eredeti műszerekből nem sok minden maradt már meg.

A törteli hővízforrást akár a rendszeres és figyelmes olvasóm is ismerheti, hiszen 2017 decemberében már értekeztem róla. Akkor váratlanul ért minket Áfonyával ez a különleges lehetőség, így nem tudtunk igzán élni vele. Azóta többször is beszéltünk róla, hogy jobban felszerelkezve vissza kellene térni, hát itt volt a remek alkalom. A víz minősége és hőmérséklete parádés volt, ha tehetném, minden nap ott fürdenék. Ebbe persze a hatóságoknak is lenne beleszólásuk, mert elvileg elzárt önkormányzati terület. Kicsit izgultunk is, mikor megláttuk a közelben fel-alá masírozó rendőrautót, de eztán poénra vettük.

Az előre elterveztteken kívül értek minket kellemes meglepetések is. Újszilvás határában egy műemléki jelleggel megőrzött gémes kúthoz gurultunk, mégha a homokos talaj ebben nem is támogatott minket olyan nagyon. Itt döbbentünk rá, hogy ezek az alkalmatosságok az vízvételezésen túl mennyire hasznosak is voltak: pusztai távbeszélőkként is funkcionáltak.

Abony szépen felújított városközpontjában elfogyasztottuk a magunkkal cipelt elemózsiánkat. Közben Áfonya előidézte emlékeiből a Sej Nagyabonyban című nótát, ami Kodály Zoltán Háry Jánosában csendül fel.

Ennyit gondoltam kiegészítésként, minden más megtudható a videóból. Jó szórakozást kívánok hozzá!