Évi négy esztendővel az érettségi után már nem is emlékezett olyan szópárosításra, hogy őszi szünet, szóval igencsak kikerekedett tekintettel nézett rám, mikor ebben az időszakban invitáltam közös kirándulásra. Aztán kiderült, hogy a november elsejei hosszú hétvége még az ő munkás hétköznapjaiba is hoz egy kis fellélegzésnyi időt, így nekiállhattunk a szervezkedésnek. Érdekesség, hogy bárminemű konzultáció nélkül mindketten Egerre gondoltunk, és már jó előre le is foglaltuk a belvároshoz közeli szállásunkat. Majd pár nappal az indulás előtt jöttünk rá, hogy a várat, a minaretet, a Dobó teret, a Szépasszony-völgyet, a város alatt húzódó pincerendszert, meg igazából mindent, amire a város nevéből elsőre asszociálna az átlag turista, már mindketten unalomig látogattuk. Ennek ellenére fel sem merült az útvonalmódosítás ötlete. Sőt, elhatároztuk, hogy megkeressük azokat az attrakciókat, amelyekre az előbb felsoroltak miatt eddig nem jutott kapacitás. A vakációnk végére egy addig ismeretlen városképet alakítottunk ki magunkban Egerről.

A választásunkban valójában az is szerepet játszott, hogy jól tudtuk: Szegedről van közvetlen járat Egerbe. Abba már nem igazán gondoltunk bele, hogy a 230 kilométeres utat több, mint 5 óra alatt teljesíti a busz. Sebaj! Kalandozásunk ennek megfelelően az egri buszpályaudvaron kezdődött, ami tényleg nem közlekedés-mániákusságom miatt érdemes a megemlítésre. Az 1967-ben megépült, futurisztikus állomás az országban egyedülálló módon kör alakú. Egyedisége nem feltétlenül párosul praktikussággal, erről a sofőrök tudnának részletesebben beszámolni. Különösen az, aki érkezésünk előtt másfél héttel kapta el a gépével a frissen felújított betonhomlokzatot.

Még szállásfoglalásunk előtt tettünk egy kisebb karikát a történelmi belvárosban. Konkrét célunk az a sportmúzeum volt, aminek a létezéséről már majdnem 10 éve tudtam, de mint a bevezetőben írtam: mindig volt egy kiemeltebb látványosság. Most viszont megtaláltam a megfelelő időt és a megfelelő partnert a témához.

A kiállítás a hajdani megyei börtön épületében található. Múltjáról árulkodik a magánzárka, ami a mai napig szinte eredeti állapotában megtekinthető. Nekem viccesen az jutott eszembe, hogy gyerekekkel is érdemes ebbe a múzeumba ellátogatni. Akit nem érdekel a kiállítás, az marad a "gyermek-megőrzőben". Szintén érdekesség, hogy 1809-ben, a napóleoni háborúk idején itt őrizték a Szent Koronát. Sportmúzeumként 1993 óta várja a vendégeket.

A kiállítás az elmondások alapján éppen olyan, amilyennek alapítója, Dr. Székely Ferenc megálmodta. A három szinten nem csak a helyi sportélet emlékei kapnak helyet, hanem a magyar és nemzetközi élsport különböző relikviái is. Kiemelten fontos az olimpiai eszme hirdetése és ápolása. Székely doktor a Heves Megyei Úszó és Vízilabda Szövetség főtitkára és a a Heves Megyei Sportszövetségek Egyesületének elnöke volt. Az ő gyűjtőmunkájának eredményeképp született meg Egerben a sportmúzeum, melyet személyesen igazgatott is.

Az aranycsapat által dedikált focilabda, Kovács Katalin és Janics Natasa kajakja, az olimpikonok formaruhái, régi serlegek, érmek, kitűzők és még számtalan felfoghatatlan eszmei értékkel bíró kincs. Persze nem árt otthon mozogni hozzá az élsport közegében, de még Évi is a maga laikusságával megtalálta a számára érdekes dolgokat.

A múzeum honlapja: http://egrisportmuzeum.hu/

A program után átvettük az apartmanunk kulcsait, majd ismét útnak eredtünk. A délelőtt inkább rólam szólt, úgyhogy most Évi kívánsága következett. A Beatles Múzeum irányába fordultunk, ami nem volt annyira nehéz, mert meglepően sok helyen - érzésünk szerint majd minden sarkon - volt kint valamilyen reklámanyag. Kicsit volt is egy olyan benyomásunk, hogy a szervezők le akarják nyomni a torkunkon ezt a kiállítást, de mi engedtünk a csábításnak, és milyen jól tettük!

Peterdi Gábor és Molnár Gábor, két fanatikus Beatles-rajongó nevéhez fűződik az egri Beatles Múzeum, mely a világon az ötödik, Kelet-Közép-Európában pedig az egyetlen ilyen tematikájú gyűjtemény. A kiállítás javára írandó, hogy abszolút interaktív. Ahogy azt előzetesen sejtettük, valóban egyfeszt szólt a zene, de ezen felül is voltak számos helyen elhelyezve fülhallgatók, ahol magad választhattad ki, melyik nótába szeretnél belehallgatni. Sőt mi több, magunk is előadhattunk egy-egy szólamot a Guitar Hero-nak köszönhetően.

A zenetörténeti túra a pincében kezdődik, ahol egy az egyben azt a liverpooli lokált koppintották le, ahol az egész Beatles-sztori elkezdődött. Nekem személy szerint az volt a legmegkapóbb a tárlatban, hogy legalább annyira szólt a Beatles-ről, mint működésük történelmi kontextusáról. A két szál végig párhuzamosan haladt egymással a múzeum folyosóján: egyszerre ismerkedhettünk meg a hidegháborús időszak eseményeivel, majd rögtön utána megtudhattuk, mi történt ugyanakkor a világ legnagyobbjának tartott együttesével. Ebbe ugyanúgy beletartoztak a fontos a mérföldkövek (szerződések, új lemezek, turnék, koncertek), mint az egyes tagok magánéleti, urambocsá bulvár-eseményei. Jó kis kultúrfröccs volt ez számomra éppen akkor, amikor a nyolcadikos osztályommal a kétpólusú világgal kezdtünk el foglalkozni. Az itt szerzett élményeimet remekül fel tudtam használni a tanóráimon is. A sok-sok Beatles-relikvia már csak hab volt a tortán.

A belépőt nem mondanám olcsónak, valószínűleg a várba kevesebbért is bejutottunk volna. Viszont, aki kicsit is nyitott a téma felé - márpedig biztosan sokan vannak így - annak garantáltan felejthetetlen élményt fog nyújtani a gyűjtemény.

A Beatles Múzeum honlapja: http://beatlesmuzeum.hu/

Az aznapi kalandokat feldolgozandó tettünk még egy lámpafényes sétát a városban. A Dobó István utcában szembejött velünk egy előre nem kalkulált látványosság Régiségbolt feliratú cégérrel. Na, itt szerintem tényleg minden volt, ami a múlt században valaha bármilyen gyártósorról lekerült.

Hazabuszozásunk elé még besűrítettünk egy programot, mégpedig a líceum épületében otthonra találó Varázstornyot.

Magát a komplexumot hosszas kivitelezési és tervezési vitát követően 1785-ben adták át. Az építtető, a csillagászatban és természettudományokban jártas gróf Eszterházy Károly eredetileg egyetemet szeretett volna létrehozni, ebben a szándékában azonban sem Mária Terézia, sem II. József nem támogatta. Így csupán egy gimnáziumi tanulmányokhoz kapcsolódó, felsőfokú képzést nyújtó intézményegyüttes, egy szóval líceum jött létre. Ha jól értelmezem, ma nagyjából OKJ-nak hívnánk.

Maga a Varázstorony is egy összetett szisztéma. Először az űrkutatás rejtelmeibe kaphattunk egy apró betekintést, majd az optika tudományával ismerkedhettünk. Érdekes volt testközelből látni, hogyan változtak például a kamerák és a fényképezőgépek az elmúlt 150 évben. Különösen elgondolkodtató volt mindez, mikor a vitrinen megláttam magamat tükröződni, miközben a mobiltelefonommal készítettem felvételeket.

Évi különös figyelmet fordított a mikroszkópokra, ez nála foglalkozási ártalom. Ráadásul kiszúrta, hogy két készülék címéjét véletlenül felcserélték, amiért nem volt rest szólni a teremben szolgálatot ellátó egyetemistának, aki köszönte a jelzést. Ma már biztosan korrektül van elhelyezve minden!

Az évszázadok során nagyon sok mindennek helyet biztosított az épület. Volt itt papnevelde, tanítóképző, rajziskola. Gróf Eszterházy valódi szenvedélye azonban a csillagászat volt, és nagyon sok minden ennek a hóbortjának lett szentelve az épületen belül, ami tetten érhető a mai napig. Az egyik termet átlósan kettévágó márványcsíkon az egri csillagászati dél figyelhető meg, ugyanitt egy óriási csillagvizsgáló távcsőbe kukkanthattunk bele. Aktuális körülmények között csupán egy szabad szemmel alig látható pókocskát vizslathattunk meg az egyik sarokban.

Ugyanezen az emeleten található az úgynevezett varázsterem, ami gyakorlatilag egy a fizika törvényszerűségeit bemutató interaktív játszóház. Pár méterrel feljebb a teraszról csodálhattuk körbe az egész várost. Bármilyen hihetetlen, november első hétvégéjén szinte melegünk volt a vékony pulcsiban.

A tetőn található kupola tartogatja a legidőtállóbb szórakozást, ugyanis már 1779 óta ejti ámulatba az embereket. Megmondom őszintén, én, amikor először láttam, azt hittem, csak valami átverés. Pedig nem. Az eszköz neve camera obscura, mely Hell Miksa, az intézmény csillagászának megrendelésére érkezett egyenesen Edinburgh-ból. Ez a teljesen analóg találmány a sötét teremeben lévő fehér asztallapra vetíti a város látképét a kupola tetején található lencse és tükör segítségével. Szóval csak óvatosan az egri utcákon, mert a líceumban mindent látnak!

A Varázstorony honlapja: https://www.varazstorony.hu

Ha őszinték akarunk lenni, a természettudományos kiállítás is inkább Évi szíve csücske volt, amivel 2-1 volt az ő javára az állás. Végül a véletlen egalizálta a helyzetet, ugyanis a líceumban WC-t keresve tévedtünk a történelem tanszék folyosójára, ahol először nagyon érdekes makettekkel és a témához kapcsolódó írásokkal találkoztunk. Külön szekció volt - nyilván az évforduló miatt - az 56-os eseményeknek szentelve. Maga az épület is fontos helyszíne volt az egri eseményeknek. Október 26-án a forradalmárok eltávolították a líceumon található vörös csillagot, illetve itt alakították ki a felkelés központját. Innen sugározták a Szabad Eger Rádió adását is. November 4-én Egerbe is megérkeztek a szovjet csapatok Mezőkövesd irányából, melyek ostrom alá vették a várost, beleértve a történelmi utcácskákat is.

A nap elején egyébként jártunk már 56-os helyszíneken, például a Gárdonyi Géza Színháznál, ahol létrejött Eger Város Forradalmi Nemzeti Tanácsa, valamint a december 11-én kezdődő országos sztrájk alkalmával is itt gyülekezett a tömeg. Az aznapi eseményeknek fegyveres tömegoszlatás lett a vége, két halálos áldozattal és rengeteg sérülttel. Másnap hasonló körülmények között hatan veszítették életüket Egerben.

Valahol sejtettük, hogy a vár és a minaret nélkül sem fogunk unatkozni Heves megye szívében, de hogy ennyire tartalmas és élvezhető lesz a most bemutatott két nap, arra talán mi sem számítottunk. Ráadásul a kettő között volt egy harmadik nap is, amiről még nem is ejtettem szót! Ez külön bejegyzését kiált.

HA ÉRDEKEL EGY KIS VIDEÓ-ÖSSZEFOGLALÓ, ÍME: