Mi sem alkalmasabb 2017 elbúcsúztatására, mint egy toplista tíz olyan túráról, melyek a magunk mögött hagyott esztendő meghatározó eseményei voltak! A legmegindítóbb az egészben, hogy bőven volt miből merítenem, hiszen az Excel-fájlban vezetett naplóm szerint több mint 100 alkalommal ültem nyeregbe ebben az időszakban. A fokozottan kiemelt attrakciókat természetesen egyszerű volt kiválasztani, a kilencedik-tizedik helyekért viszont olyan számomra szintén kedves alkalmak versengtek, melyek egy kilométer-szegényebb évben akár dobogóra is kerülhettek volna. Nehéz volt igazságot tenni, és ne legyen kétség, hogy a listáról leszoruló programok mindegyikének valamennyi percét élveztem. Soha rosszabb kerékpáros szezont!

10. Nyárbúcsúztató folyóink találkozásánál

Ahogy az majd a folytatásban ki fog rajzolódni, párommal 2017-ben egy fergeteges nyarat tudhattunk magunk mögött, ezt szerettük volna méltóképpen megfejelni augusztus utolsó hétvégéjén. Érdeklődésünk tárgya az a vidék volt, ahol Évi folyója, azaz a Körös beletorkollik a számomra oly kedves Tiszába.

Csongrádig autóval közlekedtünk, majd a pontonhídon átkelve Csépa felé vettük az irányt, immár biciklikkel. Szelevény után a gáton kiépített kerékpárúton értük el Kunszentmártont. A körülnézés végeztével máris indultunk tovább Szentesre, melynek városáról, annak hangulatáról és szépségéről korábban ódákat zengetek ismerőseink. Szerencsére mi sem csalódtunk. A körtúra természetszerűleg a Körös torkolatánál ért véget, ahol riviérai hangulat fogadott minket.

A célunkat maximálisan teljesítettük: elköszöntünk a nyártól és a korlátlan szabadságtól, de ez még koránt sem jelentette azt, hogy véget ért számunkra az év.

9. Békési kolbászolások

Egy világ számára okoz örömet, ha május elseje éppen hétfőre esik, de a rendszeres túrázók számára ez különösen kiaknázandó lehetőséget teremt. 2017 ilyen szempontból is ideális volt. A hosszú hétvége alkalmából izzítottam Áfonyát, akinek keresztapját, Kareszt sikerült ingerületbe hoznia, így vágtunk neki hármasban Békés megye szépségeinek felfedezésébe.

Mezőberényi találkozásunk és karikázásunk után a pálinkájáról elhíresült Békés városnak vettük az irányt. Ezek után a megyeközpontot térképeztük fel, ahol helyi barátaink csatlakoztak hozzánk. A nap fő attrakciója a szabadkígyósi Wenckheim-kastély volt, de nem sokkal később Gyulán is volt mit megcsodálni, elég ha csak a magángyűjtő által összehozott retro-kiállításra gondolunk. Az éjszakát Békésen töltöttük, majd hétfőn abban a megtiszteltetésben lett részem, hogy díszkíséretet kaptam szegedi hazautamban.

Éljen május elseje!

8. Romániai keró-mánia

Ez a kis külföldi kiruccanás elsősorban az élmény nagyszerűsége miatt került fel a listára, de nem mellesleg ez volt az év leghosszabb egynapos túrája a maga 180 kilométerével.

Évit Békésről elkísértem gyulai munkahelyére, majd a legrövidebb úton elhagytam az országot. Az aprócska, határmenti falukba zsírúj országutakon suhanhattam a nyári hőségben, és amit csak lehetett, lefotóztam. A mácsai arborétum és a kürtösi vasútállomás is szép emlék, de a legszívesebben azokra a pillanatokra gondolok vissza, amikor a horizonton fel-feltündöklöttek a bihari hegyek vonulatai.

A megtett táv hosszúsága ellenére maradt hiányérzetem, jó lett volna még közelebb férkőzni a hegyekhez. Talán majd 2018-ban.

7. Munkahelyi körjárat a Dél-Alföldön

Június közepe a legtöbb tanár számára a táborozások időszakát jelenti, és mivel ekkor még két iskolában is tanítottam, így igencsak felhalmozódtak a programok. A helyzetet tovább bonyolítottam magamnak azzal, hogy kiindulóhelyül Békést választottam.

Innen indultam el Tótkomlós érintésével Makóra az egyik táborba, majd rögtön másnap a Kalocsa melletti Homokmégyre tettem át a székhelyemet egy másik tábor ürügyén. Nem mellesleg Szegeden Robi is csatlakozott hozzám. Két nappal később ismét szedtem a sátorfámat és Városföldre gurultam, Soltvadkert érintésével. A kötelező jellegű fürdőzés a vadkerti tóban most sem maradhatott el. Városföldről javarészt a régi 5-ös út mentén haladva értük el Szegedet, ahol az évzáró értekezleteken túlesvén újra nyeregbe pattantam, hogy Békésén zárjam be a kört.

A majdnem 600 kilométeres barangolásaim során mondhatni végig hivatalos úton voltam, melyet ha tömegközlekedve tettem volna meg, legalább tízezer forintomba került volna. Így viszont nem csak a pénzen spóroltam, de még kellemesen is múlathattam az utazással töltött időt, ahogyan arról a fényképek is árulkodnak valamicskét.

6. Viharsarki tanya-túra

Van, hogy a B-terv jobban sül el, mint az A.

A tavaszi szünetben eredetileg Békésről Nagyváradra szerettünk volna tekerni, hogy aztán a Pece-parti Párizst és környékét járjuk be, azonban az időjárás nem ígért többnapos jó időt. Főleg a viharos szél tűnt a legijesztőbbnek. Szóval újra kellett terveznünk, és úgy határoztunk végül, hogy a legjobbnak ígérkező alkalommal csinálunk egy egynapos kirándulást a viharsarokban. Évi javaslatára a konkrét úti cél a Kétegyháza közeli Steigervald-tanya lett. Az élmény olyannyira tökéletesre sikeredett, hogy egy pillanatra sem bántuk az A-terv elmaradását. Sőt az aznapra betervezett szabadkígyósi kitérőről is zokszó nélkül lemondtunk, hiszen akár a farmon is napokat lehetett volna eltölteni.

A tavaszi szünet így rendkívül tartalmassá vált, a kígyósi kiruccanást mindössze egy hónappal később sikerült bepótolni (ahogyan azt listám kilencedik helyén kifejtettem), egyedül Nagyvárad vár ránk továbbra is. Viszont ami késik, nem múlik!

5. Kiskunság, nagy síkság

Talán hihetetlen, de 2017 őszére sem untam meg az Alföldet. A jelek szerint Robi és Áfonya sem, hiszen ők voltak azok, akik ugyan külön-külön szakaszokon, de osztoztak velem a kopár síkvidék nyújtotta eufóriában.

A négynapos kiskunsági barangolás során érintettük Szegedet, Kiskunfélegyházát, Kecskemétet, Nagykőröst, Kiskőröst és Kiskunhalast is, de emlékezetes momentumokat nem csak a városok tartogattak. Habár előzetesen úgy gondoltuk, hogy a program leginkább a kilométergyűjtéséről fog szólni, mégsem suhanhattunk el az utunkba kerülő különlegességek mellett. Számomra a hajósi pinceváros maradt meg legkedvesebb benyomásként, de Jánoshalmán vagy Kunfehértón is volt mit felkutatni.

Az eddigiekből is kitűnhet, hogy 2017 inkább szólt az Alföld kincseinek felfedezéséről, semmint dombok és hegyek meghódításáról. Ha valaki azt hinné, hogy ez egyfajta szegénységi bizonyítvány, hát nagyon téved! Aki nem hiszi, annak szavak helyett beszéljenek a fényképek!

4. Petőfi szállása, pálosok szent kútja

Mindenképpen helyet érdemel a toplistán egy olyan kirándulás, melyet a leglelkesebb tanítványaimmal teljesítettem, ezek közül választottam ki a számomra legszebbet.

A Szegedről Kiskunfélegyházáig megtett 80 kilométer minden pillanatát élveztem. Az időjárás parádés volt, a társaság pedig a végletekig szórakoztató, gondolok itt a tanulókra és kísérőikre egyaránt. Arról nem is beszélve, hogy még ez az unalomig bebarangolt vidék is tartogatott számomra meglepetéseket. Ide sorolnám a Péteri-tónál összegyűjtött királydinnyék tömkelegét is, habár ott helyben ez még nem tűnt annyira mókásnak. Utólag persze jó elmondani, hogy ezt az akadályt is sikeresen leküzdöttük, és még világosban meg tudtunk érkezni Petőfiszállásra, azon belül is a pálosszentkúti kegyhelyre.

Már-már szokásosnak mondható, hogy a gyerekekkel töltött túrákról nem fényképes, hanem mozgóképes beszámoló készül, ezzel adózva a Kerekek és lépések inspiráló sorozatának emléke előtt.

A videó megtekinthető IDE kattintva!

3. Utazás térben és időben

A cím magyarázata: térben Budapest keleti részéből utaztunk a Duna-menti ékszerdoboz, Szentendre városába. Időben pedig legalább a 30-40 évvel ezelőtti állapotokhoz tértünk vissza, hála a kellemes meglepetésként utunkba eső Retro Kiállításnak.

Magától értetődik, hogy a vidéket, köztük kiemelten Szentendrét is alaposan feltérképeztük. Betértünk a macskaköves, szűk utcácskákba, megnéztük a templomokat és a festői parkokat, ugyanakkor hódoltunk a gasztroturizmus oltárán is, de a legnagyobb durranás mégiscsak a múzeum volt. A lenyűgöző gyűjtemény legszembetűnőbb elemei azok az autók voltak, melyeket mi még éppen személyesen is ismertünk, de a nálunk fiatalabb generációk valószínűleg már csak hírből. Mitagadás, az elején úgy éreztük, hogy szüleink gyerekkorában járunk, de menet közben rá kellett döbbennünk: mi sem leszünk már fiatalabbak.

Különleges élményként maradt meg ez a kirándulás is, nem véletlen, hogy a toplista képzeletbeli dobogójának legalsó fokára állhatott fel.

2. Amikor a Balaton került meg minket

Az ezüstérmes gyakorlatilag csak egy hajszállal maradt le a dobogó legfelső fokáról, hiszen az idei balatoni nyaralás is életreszóló volt.

Miben különbözött a 2017-es kaland a többitől? Leginkább abban, hogy ezúttal nem az volt a konkrét cél, hogy megkerüljük a magyar tengert, ezért inkább lemondtunk a bizonyos kényelmetlenségekkel járó vándortáborról és Aszófőről csillagtúráztunk. A szállásunk egy rendkívül barátságos és családias kemping volt. A másik különlegességet az szolgáltatta, hogy idén nem csak a felkapott, part menti településeket érintettük, hanem ki-kitekintgettünk a Balaton közvetlen vonzáskörzetébe, beleértve Veszprémet, a Balaton-felvidéket és a Sió-mentét is. A benyomásaink nagyon sokszínűek voltak, belekóstoltunk az üdülő tömegek által preferált nyaralóövezetekbe, a hegyes-völgyes és kincsekben gazdag nemzeti parkba és a balatoni halászlébe is.

Azért is kedves a szívemnek ez az öt nap, mert Évivel kettesben tölthettem el, gyakorlatilag felhőtlenül (bár nem a szó szoros értelmében), ezért higgyétek el, hogy ha volt olyan túra, ami még ezt a kirándulást is lepipálta, akkor az tényleg ott volt a szeren.

1. Pünkösd a Vajdaságban

2017 number one-ja, a csúcsok csúcsa egy olyan hosszú hétvégére tervezett programsorozat volt, melyet több hónapos előkészítés előzött meg. Már március környékén nekiálltunk Áfonyával, az ötletgazdával a szervezkedésnek, a végeredmény pedig egy pillanatig sem okozott csalódást.

Pünkösd szombatján a legendás magyar város, Szabadka felfedezésére indultunk Palics érintésével, majd egy nemvárt terepezés után Magyar- és Törökkanizsát látogattuk meg, mielőtt visszatértünk a napfény városába. Másnap ismét a határ felé vettük az irányt, a Tisza mentén csorogtunk le Rákosi Mátyás szülővárosáig, Adáig. Az ebéd és fürdőzés után északnak fordultunk, Zenta meghódítására. Az élménytúra alapos kilométergyűjtéssel párosult, ezért érthetően hitehagyottan fogadtuk, hogy a röszkei határátkelőnél zárt kapukkal fogadtak minket. Szerencsére leleményesek voltuk, ráadásul azóta azt is elmondhatjuk, hogy már autópályán is bicikliztünk. Pünkösdhétfőn kishazánk határain belül maradtunk. A legfőbb célunk a mórahalmi élményfürdő volt, de addig még érintenünk kellett a széksósi lápvidéket is. A pancsolás után Zákányszék érintésével Zsombóra látogattunk, ahol még az sem szegte kedvünket, hogy a helyi igényeket kielégítő házi sörfőzde nálunk nem ütötte meg a mércét. Mondjuk többnapos Jelen-ezés után nincs min csodálkozni.

Remélem,sikerült átadnom azon meggyőződésemet, hogy az elköszönő év bővelkedett kalandos és élménygazdag túrázásokban, így talán tényleg jelent valamiféle kitüntetést ennek a toplistának a legtetejére kerülni. Ezzel együtt továbbra is azt vallom, hogy a felsorolásról lemaradottak is közel állnak hozzám.

Viszlát 2017, jó volt veled!