Legjobb tudomásom szerint kezdésként elvárható, hogy a blogger írjon először egy bemutatkozó posztot, vagy valami ahhoz hasonlót. Szóval én sem csapok bele a lecsóba, bár megtehetném, hiszen a Miért ne?! nem egy előzmény nélküli konstrukció. Az elképzelés hasonló volt, csak a kivitelezés váltott formát.

Korábban a Facebook-ra töltöttem fel a kirándulós élményeimről készült néhány fényképemet, kezdetben egy-egy kis frappánsnak gondolt hozzászólással megspékelve. Ez aztán később annyira eldurvult, hogy a fotóalbumaim nem ritkán 25-30 képet is tartalmaztak egy szimpla félnapos túrázás esetén is, a képekhez fűzött kommentjeim pedig hosszú oldalakat lettek volna képesek megtölteni. Ez a fajta szájber-evolúció persze nem egyik napról a másikra történt, de az ismerőseimtől annyi pozitív visszajelzést kaptam a Facebook-os élménybeszámolókat illetően, hogy időről időre egyre merészebb dolgokba vágtam bele, és még mindig úgy érzem, hogy nem sikerült túlfeszítenem a húrt. Vagy talán mégis?

Külső és belső oka is van annak, hogy nekikezdtem a blog készítésébe. Előbbi alatt a közönséget értem, akik eddig is követték a bejegyzéseimet, és remélem, hogy ezen a platformon is megteszik ugyanezt. Konkrét utalást nem kaptam arra vonatkozóan, hogy amit csinálok, az kinőtte volna a Facebook-ot, de miért is kellene megvárni, amíg unalmassá válok, és azt valaki szóvá is teszi?! Arról nem is beszélve, hogy itt nem csak a szigorú értelembe vett ismerőseimhez juthatok el, hanem gyakorlatilag bárkihez, akit ez a téma érdekel. Én is nagyon sok hasznos információt szerzek az enyémhez hasonló oldalakról, amiket sikeresen fel tudok használni a saját túráim tervezése során. Öröm volt azt látni, hogy az én közkincsé lett tapasztalataim is inspirálólag hatnak másokra. Több ismerősömtől hallottam, hogy az én hatásomra vágott bele a világ felfedezésébe, és hiszem, hogy sokan vannak azok is, akikről nem is tudok. Remélem, hogy a jövőben is meg tudom mozgatni a fantáziátokat és vele együtt közvetetten a kerékpárotokat is. Apropó, itt ragadom meg az alkalmat, hogy megszólítsalak, kedves Olvasó: megköszönöm, ha megosztásoddal hozzájárulsz a posztjaim népszerűsítéséhez. Ezúton is köszönöm! 

A belső indíttatást az a felismerés váltotta ki, miszerint a világ számára te az vagy, amit a profilod mutat. Magyarán, ha tíz idővonali bejegyzésedből kilenc a kerékpározásról szól, akkor a többiek azt a logikusnak látszó következtetést vonják le, hogy az életed 90%-át a bringázás teszi ki. Tényleg egy szavakkal leírhatatlan szenvedélyemről van szó, de amikor a legjobb barátodtól kezdve a kollégákon át egészen a fodrászodig bezárólag mindig mindenkinek az az első gondolata veled kapcsolatban, hogy "BICIKLI", hidd el, hogy egy idő után kellemetlenül fogod érezni magad! Szerencsére szívemre tudom tenni a kezemet és azt mondani, hogy a mindennapjaim sokkal színesebbek annál, mint amit a Facebook mutatni enged. Mindenesetre most amott hanyagolom kicsit a kerékpáros posztokat, és átköltözöm emide, egy olyan fórumra, ahol mégiscsak kerek a világ, törött küllők nélkül.

Talán még ildomos lenne néhány szót szólnom a blogcím eredetéről, és arról is, hogy várhatóan milyen tartalmakkal foglak titeket zaklatni a közeljövőben, de meghagyom ezt a lehetőséget egy kicsit későbbre, csak hogy biztosan legyen még egy bejegyzésem ezen az oldalon.